Ideje tudatosítani – sportolni jó!!!

Többször készültem már rá, hogy blog formájában leírom egy-két sportolással kapcsolatos gondolatomat, tapasztalatomat. Félreértés ne essék, nem vagyok egy megmondóember és személyi edzői tapasztalatom vagy oklevelem sincs, de jópár éve kihagyhatatlan része a mindennapjaimnak a rendszeres testmozgás.

Mi a sport?

Természetesen létezik hivatalos meghatározása is a sportnak, de erre bárki rákereshet a neten. Szerintem a sport nem definiálható általánosan pár mondattal, mindenkinek mást jelent. Sportnak számít a horgászat, a taekwondo, de mondjuk a sakk is.

Számomra a sport olyan rendszeres fizikai aktivitás, ami szükségtelen a mindennapi élethez, viszont biztosítja a testi és lelki fejlődést, elősegíti és helyet ad a mindenkori versengésnek, ezzel motiválva a önmagát és a környezetét.

Miért sportolunk?

– Azért, hogy szép izmos halottak legyünk…

Nem akarok rosszmájú lenni, de a legtöbbször ezt olyanok mondják, akik megizzadnak, ha elromlik a felvonó és gyalog kell felmenni a másodikra, de hogy erre érdemben reagáljak itt egy idézet Szókratésztól:


A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes.

Természetesen, ez érvényes a nőkre is, csak ezt még Szókratész sem tudta akkor 🙂 Sportoljunk azért, hogy egészségesebbek, hogy jobbak legyünk másoknál, de legalábbis a tegnapi magunknál!

Mit sportoljunk?

Ezt mindekinek magának kell kitapasztalnia. Mit szeretne csinálni, mi az amire lehetősége van és persze mi az amire képes – lúdtalppal nem biztos, hogy a hosszútávfutás a legjobb választás. Ahhoz, hogy az ember hobbi szinten sportoljon, csak elhatározás kell és egy cél, amit az adott sporttal el akar érni.

Hogyan kezdjünk neki?

Első lépés manapság, hogy televásároljuk magunkat a legmenőbb sportmárkák termékeivel, mert ugyebár egy hobbi kocogónak annyire kell az 1000 eurós Adidas futócipő mint egy először edzőterembe benyitó nőnek a Nebbia termékcsalád teljes leltára a fitnessztáskától a telefontartóig. Szerintem, ha éppen belevágni készülünk valamilyen sportba, annyit fektessünk bele, amit okvetlenül muszáj, hiszen még abban sem lehetünk biztosak, hogy ez az, amit tényleg akarunk csinálni. Úgyszintén nem árt kicsit utánanézni, utánaolvasni, vagy a legegyszerűbb megkeresni egy személyi edzőt. Egy jó edző – a testépítésben mindenképpen – pénzt, időt és nem utolsó sorban felesleges sérüléseket spórolhat meg nekünk.

Én személy szerint hobbiszinten kipróbáltam magamat fociban, kickboxban, mmaban, íjászkodásban, de a vasak gyúrása, ami igazán megfogott. Edzés közben igyekszek minnél kevesebbet törődeni másokkal, magamra, az edzésemre koncentrálok. Nem szeretek okoskodni, beleszólni más edzésébe, még akkor sem, ha teljesen nyilvánvalóán hülyeséget csinál. Az ő dolga, ha nem kér segítséget, akkor jobbik esteben majd tanul a saját hibájából, rosszabb esteben elveszti a motivációt vagy lesérül. 18 évesen kezdtem el vasakat emelgetni egy otthon heggesztett, falusi edzőteremben. Természetesen a fő cél a csajozás volt akkoriban, ez meg is látszott az edzésünkön, nem az volt a lényeg, hogyan edzünk, hanem, hogy minnél nagyobb súlyokat rángassunk össze-vissza. Lábat eszemben sem volt tornázni, hiszen az nem látszik a tükörben… Egy jó edzővel évek elfuserált edzését spóroltam volna meg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki élete végéig edző mellett sportoljon, viszont az alapoknál nagy segítség lehet.

Összefoglalva:

  • ne kezdjünk bele semmibe elméleti alapok vagy segítség nélkül
  • tűzzünk ki reális célokat, amik segíthetnek megőrízni a kezdeti motivációt
  • ne csak a teremben/ sportpályán legyünk sportolók – igyekezzünk a mindennapi élet részévé tenni azt
  • támogassuk meg az edzésünket legalább egy minimális életmódváltással is – nem kell a kalóriákat számolgatni, de azért ne is együnk meg okvetlenül minden szemetet
  • végső, de nem utolsó sorban figyeljünk magunkra, a testünk okosabb akármilyen személyi edzőtől, csak ne legyünk hülyék hallgatni rá

Végszó

Első nekifutásra legyen ennyi elég, így is hosszabbra sikeredett a tervezettnél. Most rajtatok a sor, kérlek írjátok meg mivel nem értetek egyet, kíváncsian várom a véleményeteket, tapasztalataitokat. 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Tovább az eszköztárra